Kizárólag zsenialitás, Zero Irónia

2022. május 12. 12:42 - Mathew Jones

A videojátékok, amik befolyásolták a gaming szokásaim - Első rész

Rise of the Shit Takes

Mivel is kezdhetne egy kezdő gaming hobby „újságíró” (nincs elég idézőjel az éterben, ennek a szónak az idézőjelbe tételéhez) a pályafutását, mint egy ismertető, hogy mire is lehet számítani tőle. Milyen címeket szeret, és melyeket veti meg. Mik, azok a dolgok, amik mozgatják a videojátékos szokásait, és miért gondolkozik úgy dolgokról, ahogy. Ehhez a legegyszerűbb egy bizonyos lista megnevezése, még hozzá egy tízes lista (ami sajnos nagyon elterjedt formátum, de számomra ez már-már egy fajta „fétis”) azokról a játékokról, amik a videojátékosi vénámat meghatározták és azzá formálták ami. Bár sok játék kimaradt számomra, főleg a közelmúltból és fel is sorolok néhányat, hogy igazán szégyenteljes helyzetbe helyezzem magam: Doom, Doom Eternal, Metal Gear Solid-ok, Resident Evil 1 és 2 stb. Szóval van mit bepótolni (és remélhetőleg azokról is fog tartalom készülni).
Na, de térjünk vissza a listához, és először azt kell meghatározni, hogy mi alapján jött létre ez a lista, miért ez a 10 (+ X) játék szerepel rajta. Megpróbálom olyan időrendbe tenni a játékokat, ahogy engem korilag érintettek, tehát amivel legkorábban találkoztam egészen a „legfrissebb” élményig. Nem csak pozitív élmények szerepelnek a listán, hiszen mindannyian pergettünk már minimum egy játékot kifejezetten sokáig, attól függetlenül, hogy a játék finoman fogalmazva sem tartozott a jó kategóriába szubjektív értékek szerint.
Rengeteg dolog befolyásoló tényező akkor, amikor kiválasztunk egy játékot. Az ember életkora, lelkiállapota, a rászánt idő és az alapjelleme. Illetve befolyásolják az előzetes érintkezések videojátékokkal. Ha valaki a mindennapokban is pörgős, és így szereti az életét élni, az nem biztos, hogy egy Humankind-dal, vagy Darkest Dungeon-nel fogja magát jól érezni (bár erre nincsen semmilyen séma, és ha élvezik, nagyon helyes, mert ezek kifejezetten jó játékok) hanem neki a Call Of Duty szériára vagy Devil May Cry szériára lesz szüksége, hogy ott is kiélhesse a pörgést, darálást. Persze ez most csak egy nagyon leegyszerűsített kép, és egy rossz példa egy szinte megfoghatatlan dologra, mert az is élvezhet, mondjuk egy Unpacking-et, aki félórával előtte beleket taposott ki a Doom-ban.

Ideje elkezdeni ezt a bizonyos listát:

Jazz Jackrabbit 2 (1998) – Nyuszi az első kalapban

maxresdefault.jpg
Mindenkinek meg van „A JÁTÉK” amivel elkezdte a videojátékozást. Ami elindította az úton. Ami ha nem is az első játék volt, amivel szembe találkozott élete során, de erre rá tud mutatni és azt tudja mondani, emiatt vagyok úgy oda a videojátékokért. Nekem ez a Jazz Jackrabbit 2 volt. Minden benne volt, amire egy 7-10 éves közötti gyerek vágyhatott. Lövés, ugrás. Lövés és ugrás. Robbanás, karizmatikus / „cool” főszereplő Jazz, az őrült, bolondos testvér Spazz, vagy a vagány lány Lori (szegénynek nincs több perkje), platformer (side-scroller) játékmenet, ami szinte bárkit könnyen beszippant. Co-op és Multiplayer amit lehetett csapatni a haverokkal. A grafikáról nem érdemes beszélni hisz egy egyszerű rajzfilm grafikával rendelkezik, ami teljesen tökéletes ehhez a szaladj és lődd szét, amit látsz agyatlankodáshoz. Akárhányszor visszagondolok erre a játékra a gondtalan gyerekkorom és a játékok csak és kizárólagos szeretete jut eszembe. Na meg persze az, hogy mennyire egyszerű lenyűgözni egy kis srácot random pisztolyokkal, és nagyon menő nyulakkal. Ezzel szemben a játékról a legfrissebb élményem minimálisan sem pozitív. GOG-on volt leárazva és egyből lecsaptam rá, feltelepítettem és vártam a nosztalgia varázsát, de az elmaradt. Ott ültem lefegyverezve a játék által, amit úgy szerettem. A közeljövőben ismét rá fogok próbálni, de sajnos az első újrakóstolás után rossz szájízzel álltam fel. Valószínűleg azért, mert mára már a platformer műfaj egyáltalán nem áll közel a szívemhez sajnos (és kevés játék képes lenyűgözni az adott műfajban, de e játékok például nagyon is: Hollow Knight, Dead Cells, Limbo, Celeste), pedig valószínű rengeteg mestermunka bujkál előlem még ebben a műfajban.
Ez a játék számomra a kapu drog volt a videojátékok irányába és az ehhez tartozó kultúra puszta szeretetét adta. Semmi másról nem szólt csak színtiszta szórakozásról.

Nosztalgia pontozás: 7/10
Jelenlegi pontozás: 5/10

Mortal Kombat 4 (1997) – Véres leszámolás feleimmel

1520530245_mortal-kombat-4.png
A jó öreg verekedős arcade széria a Midway Games tollából, amiről mindenkinek a brutalitása és a fatality-k ugranak be először. Bár nekem még azok a meleg nyári délutánok, amikor barátokkal sunyulva próbáljuk játszani a játékot, anyu észre ne vegye, hogy milyen véres játékkal is játszunk, mert még végül elveszi a számítót. Mindenki emlékszik arra mikor eme széria valamelyikében be tudta adni az első fatality-t. Én is emlékszem. Mint minden edgelord, én is Scorpiont szerettem a leginkább és itt lebeg most is előttem, ahogy a numerikus billentyűzetre száműzve sikerült beadni a skorpióvá változós kivégzését. Mindenki lefagyott a szobában és egyszerűen nem tudtunk köpni se, nyelni se. Mindenki tudta ott, abban a pillanatban és abban a szobában, de még talán a városban sincs ennél királyabb dolog. Aztán szépen sorban bemagoltuk az összes fatality-t, és az élmény egyre tompult és a játék is gyorsan meghalt, mivel az AI elleni küzdelem unalmassá vált, Goro eléggé unfair volt és egymást már annyiszor megvertük, hogy a játékban használt billentyűk mind le voltak kopva. Sehol nem láttam még kopott numerikus billentyűzetet, de nálunk ez is fellelhető volt.
Valami netről letékázott verzió volt meg nekünk, így a sztoriról halvány lila bélgázunk se volt, és később tudtuk meg a YouTube-nak köszönhetően, hogy itt volt valami sztori, de annyira gagyi volt, hogy arra nincs kifejezés. A gameplay maga eléggé rendben volt a játék kiadási dátumához képest, kevés ilyen játék volt, és az, hogy oldalra tudtál kvázi „dodge”-olni, hát agyad eldobtad. Bár ez a műfaj is kiégett már az életemből, és nem áll közel egy cím sem hozzám, pedig utána relatíve sok játékkal játszottam, még amiben a másikat kellett megcsépelni. Lásd: Smackdown Vs Raw 2010, Tekken 5 stb.
Ez a játék a sikerélmények hajszolását, a versengés ízét adta és azt, hogy milyen is valamiben egy rövid ideig a legjobbnak lenni.

Nosztalgia pontozás: 6/10
Jelenlegi pontozás: 4/10

Call of Duty 2 (2005) – Káromkodós világháborúzás tizen-x évesen

66a82eaa-d3b2-47b1-a387-db363abc5a64.jpeg
Az Activision és az Infinity Ward mennybe menetele. Az első rész is sikerekben gazdag volt, de ez volt az a játék, ami kilőtte a kiadót és a fejlesztőt a nagykutyák világába. Mindenki erről a játékról beszélt, mindenki ezt játszotta, mindenki a hihetetlen fejlövéséről beszélt amit Toujane-on B plantside-on lőtt a karral. X-Fire szerverek, külön országokra lebontva, ami által mehettél anyázni a magyarok közé, vagy az omg, headshot, camper és fuck you szókészleteddel mehettél külföldi szerverekre vitézkedni. Az időszakban, amikor a Counter Strike 1.6 uralt mindent az FPS műfajában, akkor ez a játék a keményebb gamereknek egy igazi felüdülés lehetett. Egy friss levegő a már picit dohos, kopott műfajban. Persze aztán ennek a franchise-nak a bizonyos zsákját is sikerült telepakolni sz*rral.
A játék igazi negatívuma magában a kampányában rejlik. A kő egyszerűség. Jó és gonosz, szövetségesek és tengelyhatalmak, emberiség kontra elvakult nácik. Az amerikai hős mítosz pátoszában való fürdőzés. 2005-öt írtunk, aligha lehetett volna olyan sztorit megírni, és olyan elemeket belehelyezni, amitől árnyaltabb lesz egy mész oszt lősz játék, de az, hogy az akkori Oroszország hősiesnek van beállítva, csak azért, mert a szövetség oldalára álltak – miután a németek felrúgtak egy bizonyos paktumot – az már azért tényleg a desszert kategória, mert őket sem kell félteni háborús bűnök, emberáldozatok és gyomorforgató tettek terén.
Még, jó hogy ez videojátékokról szóló cikk, úgy hogy jobban tenném, ha visszakanyarodnék az eredeti tematikához és a fanyalgás után most a játék pozitívumait hoznám szóba, ami a MULTIPLAYER maga. Igen így alle zusammen. Nem volt olyan módja a játéknak, ami ne lett volna élvezetes (talán a HQ, azt személy szerint sose játszottam, maximum egyszer), mind a SD, Team Deathmatch, Deathmatch és a többi. A szokásos FPS zsáner elemei, de mégis itt valahogy úgy feküdt a játékba, mintha erre találták volna ki (lehet, a fiatalkori szemüveg babonázza az élményt). A fegyverek és a mapok mai napig legendásak, ki ne emlékezne Toujane-ra, Burgundy-ra vagy Leningrad-ra, illetve a Thompson-ra, MP44-re vagy a játékokban manapság is megjelenő Kar98k-ra? Sokakat ez a játék taszította a ma is pusztító Call Of Duty fanatizmus gödrébe.
Számomra ez a játék a multiplayer élményt adta, ahogy idegenekkel kell megpróbálni egy csapatot alkotni és próbálni normálisnak maradni. Bár elmondom neked, elmondom neked, ahogy kinézek az ablakon látok olyanokat is, akik szimpla idegbetegségeket kaptak ettől a játéktól.

Nosztalgia pontozás: 8/10
Jelenlegi pontozás: 6/10

Star Wars Jedi Knight: Jedi Academy (2003) – Feel Jedi Inc.

star-wars-jedi-knight-jedi-academy_3rg8.jpg
Sokak számára, a nagybetűs Star Wars játék. Számomra az egyik csak, a másikról még később szó lesz!
Nem is tudom, hogy hova helyezzem gameplay alapján a játékot, de lehet egy szimpla adventure – TP – nagyon nagyon kezdetleges hack and slash játék, ami anno 2003-ban (én 2007 környékén játszottam vele) áll elhagyós játéknak számított.
A játék egy Star Wars széria utolsó darabja ami Dark Forces néven kezdődött és nagyon sokáig egy karakter történetét követhetjük nyomon (Kyle Katarn, much kisses for my badass) aki a fenn említett videójátékban már a mesterünkként jelenik meg a játékban. Talán ebben a darabban a legkomplexebb a sztori és az élmény. Nemtől ÉS fajtől (Igen különböző a Star Warsban fellelhető fajokkal játszhatunk) függetlenül Jaden Korr-t alakítjuk aki éppen a Yavin 4-ra tart több erőérzékeny társával, hogy Luke Skywalker Jedi akadémiáján tanulhassa meg az Erőben való kiteljesedés minden fortélyát. Ennyit a sztoriról, a későbbiekben úgy is fogok még spoilerezni, mert ebben a játékban vannak dolgok amikről igazán lehet beszélni.
A gameplay elsősorban a fénykarddal (NINCS OLYAN, HOGY LÉZERKARD!!!!!!!!!) való vívásban teljesedik ki, bár vannak más opcióid is, különböző pisztolyok, karabélyok, rakétavetők, kézi halálcsillagágyúk (mindenhol visszaköszön a halálcsillag fétis, hát nem hiszem el), gránátok stb, ezeket szerintem kevesen használták a játékmenet során, hiszen ahogy Obi-Wan is mondja a Sith-ek bosszújában, Griveous Tábornok sugárvetővel való legyőzése után: „How uncivilized”. Visszatérve a fénykardra, egyszerűen annyira élvezetes a rohamosztagosokon átkaszabolni, lövedékeket visszavédeni és megküzdeni az új hullámos Sith-ek csordáival. De legmeghatározóbb élmény talán az volt, mikor a játékmenete közben elvesztetted a fénykardodat, és újat kell csinálnod… És.. Kiválaszthatod a dupla pengéjű kardot. Hát ott mindenkinek valószínűleg megmozdult valami, igen még a lányoknak is.
Bár azt meg kell hagyni, hogy ennek a játéknak is megvannak a hiányosságai. Amilyen zseniális az alaptézis, hogy egy ősi Sith Nagyurat támasztanának fel, annyira kiábrándító, hogy a mozgatórugója az előző rész fő gonoszának (az amúgy teljesen karizmatikus és kiváló Desann) a csicskása, Tavion.
A játék egyébként ma is funkciónáló multiplayer-rel rendelkezik ahova, azért „új” játékosként elég nehéz bekerülni, mert van aki annyira ismeri minden mozdulatát és képességét a játéknak, hogy reflexből blokkol le olyanokat, amiket kivédhetetlennek gondoltál singleplayer kalandjaid során.
Aki ezen játék előtt nem volt Star Wars fan az ezután sem lesz az, maximum a játékot fogja kedvelni.
A listán eddig az első játék ami bármikor ismét elővehető és újrajátszható.
Ez a játék elmélyítette a Star Wars iránti (akkori) szeretetemet és az első játék amiben kozmetikán kívül nem használtam cheatkódokat. (Piros fénykard mindenekfelett!)

Nosztalgia pontozás: 8/10
Jelenlegi pontozás: 7/10

Metin2 (2004) – Avagy a Massively Multiplayer Online Role-Playing Game, tehát az MMORPG-k világa

z7jzfemef2ucv4xwglxpi4r5tvz9tf3gtpk8l2uc.jpeg
Jaaaaaj, úristen ez a játék. Rengeteg időt elvett az életemből és a felétől rühelltem mint, a sz*rt. Jó isten. Na szóval normálisan elkezdve.
A játék ami befolyásolta a fiatalkori videojátékokhoz való hozzáállásomat, sajnos emiatt a játék miatt, nagyon sokáig lefojtottam a singleplayerekhez való vonzódást, tehát emiatt az összetákolt World Of Warcraft klón végett nagyon sok nagyon jó játékról lemaradtam. És még csak a WoW-t se szerettem és szerencsére csak pár napot játszottam vele. Erről a játékról gameplay és grafikai értelemben nincs miről beszélni. Kiadási évéhez képest egyébként nem kifejezetten ronda, de utána, hogy akár mai napig alig szagolnak hozzá az engine-jéhez és a gameplay elementekhez az nevetséges, mennyire látványosan nem érdekel senkit a fejlesztő gárdánál, hogy hogyan és miként fut a játékuk, csak a mennyiség. És hogy minek a mennyisége? Természetesen a pénzé. Persze hát mindenki szereti a kenyeret és elsősorban minden videojáték gyártónak az az érdeke, hogy hatalmas profitot termeljen, de és itt a nagy DE, hogy nem mindegy, hogy azt milyen kontent és milyen játék után várod el. Az EA 2017-es SW Battlefront 2-es nagy mikrotranzakciós botrányát is megirigyelné az, amit ez a játék leművelt anno. Meg van az a lehetőség itt is, hogy kifarmolod magad, mint minden ilyen játékban, de itt valahogy még lassabbnak tűnt értésre a fejlődés és a pénz gyűjtés, mint bármelyik hasonszőrű játékban. El kell viszont mondanom azt is, hogy az elején, mikor belecsöppentem, nagyon bevonzott, és nagyon szerettem a játékot. Ez (és a társaság ami kialakult közben) a szeretet az ami játszatta velem nagyon sokáig, már bőven azután is, hogy már nem élveztem. A privát szerverek egyébként sokkal élvezetesebbek voltak, és sokkal kiegyensúlyozottabbak, abból a szempontból, hogy a fejlődés, vagy a tárgyakhoz való hozzájutáshoz, nem kellett vért izzadni.
Egyébként egy kezdő MMO-nak simán tudnám ajánlani, hisz a basic harcrendszere hozzászoktat a spammeléshez, és a későbbiekben, ha más MMO-ra adod a fejedet akkor már át fogod látni a bonyolultabb kombókat és több soros képességeket. Szerencsére ezután csak kis lángon, és rövid ideig, de égett bennem a vágy, hogy MMO-zzak még, rápróbáltam néhányra, de pár hétnél igazából, nem tartott tovább a szenvedés. Példa játékok erre: MU Online, Cabal Online stb.
Ez a játék több dolgot vett el tőlem (főleg az időmet), mint adott számomra, de megtanultam videojátékos közösségében szocializálódni, igazán együtt működni elsőre idegenekkel. Akik később kvázi baráti státuszba emelkednek. Bővebben lesz még erre kitérő a teljes témára, de most nem pazarolnék rá több időt.

Nosztalgia pontozás: 4/10
Jelenlegi pontozás: 2/10

Folytatása a közeljövőben várható, másik 5 meghatározó játékkal karöltve, illetve említésre méltó játékok is elő-elő kerülhetnek.

Szólj hozzá!
Kizárólag zsenialitás, Zero Irónia
süti beállítások módosítása